Dzsungeltúra Ecuadorban. Nem gondoltam volna, hogy túléljük… Skorpiók, kígyók, és az a rengeteg szúnyogcsípés, de miután leülepedtek az élmények, azt kell hogy mondjam, csodálatos volt! Az indiánok nagyon kedvesen fogadtak a falvaikban, megtanítottak minket táncolni, sőt még néhány vadászati fortély is megmutattak. Megtudtuk, hogy a fiúk 95 %-a, akiket elvisznek katonának a nagyvárosba, visszatér a szülőföldjére, a dzsungelbe. Ennyire ragaszkodnak a saját kultúrájukhoz, népükhöz, holott megismerkedtek a modern és kényelmes életmóddal. Nekik viszont szükségük van a gyökereikre, ahol se villany, se meleg víz, csak a vad természet. Az őserdő után ellátogattunk a fővárosba, Quitóba, ami viszont hatalmas építkezéseivel, elegáns lakóival tökéletes ellentéte volt a vadonbeli egyszerűségnek. A maga szélsőségeivel gyönyörű volt ez az út is, a tervből pedig már csak a Balaton van hátra.
